Nem Magyarország vagy Budapest sorozatos leminősítéseiről fogok írni, nem szeretném a blogom olvasóit menekülésre kényszeríteni. Pemzli fázisait igyekszem górcső alá venni, nagyon érdekes figyelni valakinek az alakulását. Ja, a górcső egyébként a mikroszkóp régies neve, a gór tájnyelven hosszút jelöl. A mikroszkóp szót Bugát Pál alkotta 1836-ban. No, de térjünk rá Pemzlire. Először, amikor találkoztunk, az eb a két tenyerünkben elfért. Fekete fejéből barna körbe vont szemei még ritkán látszottak, arca olyan volt, mint egy pandamacié. Amikor hozzánk került, már akkora volt, mint egy közepes plüsskutya. Szemei körül a barna több lett, de alapjában feje még mindig fekete volt. Pocakja nőtt, a kutya határozottan szélesedett. Melle és nyaka egyre fehérebb lett. A babaszőr eltűnt. Ezután Pemzli elkezdett nyúlni – határozottan csőkutya alakot öltött pár napig. Alacsonypadlós változata volt egy jobb tacskónak. És elkezdett a nagy feketeségben a barna egyre több helyen megjelenni: például a farkában……… Feje még mindig többnyire fekete, de átfutják a barna szálak, úgyhogy az ébenfeketeségből már inkább sárgapofájú. Orra megnyúlt, kialakult a bájos babapofiból a beagle-fej, igaz, még kicsiben. Túlnőtte a plüsskutyát, ketten már nem is férnek az alomba. Ezután Pemzlink fölfelé nyúlt meg. Észrevettük, hogy a lába nem csak tappancsból áll, valahol félúton járhat a majdani mérete felé magasságban. Fehér zoknik változó szinten tarkítják a négy tappancsot, még mindig olyan hatást kelt, mint a rosszkisfiú…….. Főleg, ha a fehér tappancsokat föld tarkítja: egyre többször kapar, szinte már ás a séták során. Rendesen harcol a gyökerekkel: tépi, húzza, morogja azokat, igazi sóműsort csap. Mozgása már annyira nem esetlen, de előfordul, hogy a játék hevében túlbotlik, túlgördül a „vadon”. A játékos harc során már használja az eszét, már cselez, hogy elérje, megkaparintsa a „vadat”. Alapvető instrukciókat ért (persze, még sokszor a füle botját sem mozdítja), például a hozd ide vezényszó az egyik leggyakoribb a játékaink során. Amit szinte sosem akar meghallani vagy megérteni, az a gyere ide, főleg, ha ez a bejárati ajtónk előtt a séta végét jelenti. És furán kódolta a pfujj vezényszót, ha meghallja, azonnal a nyakába szedi a lábait és a tiltott zsákmánnyal elmenekül, elszelel…….. Emiatt a tévedése miatt már kellett fürdetni, szaga olyan volt, hogy nem bírtuk vele egy légtérben. Másik kedvenc jelenetem az volt, amikor közelebbről megismerkedett egy nagyobb tejfölös dobozzal – amit a főzés során kiürítettem. Az üres dobozt leállítottam a földre, Pemzli óvatosan odament, belenyelt, majd egyre lejjebb haladt, míg a szemei is eltűntek (meg a pofa és a fülek többi része). Mikor kihúzta a pofáját, mindene tejfölös volt.
Judafest van Budapesten a Kazinczy utcában. Tulajdonképpen nem más ez, mint karácsonyi vásár a zsidónegyedben. Van forralt bor, kóser ételek (leginkább sütik, bár hamburgert is láttunk), tömeg és hideg. No meg színpad, ahol ma Fegyát (Jávor Ferenc, a Budapest Klezmer Band vezetője) és Dunai Tamás színművészt láttuk, a duó orosz kocsmadalokat adott elő zongorán és szaxofonon – oroszul. Imádom a klezmer zenét, nagyon jól esett a fülemnek az orosz nyelv – még ha erősen fülelnem is kellett, régen volt, amikor napi szinten hallhattam ezt…….. A végére a párolgó borospoharakat szorongató közönség is belejött, tapsoltak, toporogtak, lépegettek……. Kellemes vasárnap kora esti program volt kb. egy órában. Kedden – a program kiírás szerint – megismétlik………. Érdemes elmenni…….
