HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) AnnenMayKantereit (1) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Mads Mikkelsen (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Kétségbeesve keresem Pál Adriennt

2012.02.07. 08:43 Sombokor

Tegnap este valami másra vágytam. Nem izgatott a VV5 egyik szereplőjének sem a verbális botladozása, nem írt levelet senki, hát a gép elé sem volt miért ülnöm. Meg amúgy is, egy szimpla napot időnként illik egy ékkővel feldíszíteni. Igaz, egy semmilyen napra igazán könnyű feltenni a koronát. Még akkor is, ha ez a korona nem ragyogó, nem fényes, és kicsit billeg az ember (vagy az emberné) fején. És mondjuk megközelítőleg olyan semmi, mint a napom volt. Csak mégis kifinomultabban – és mégis érdekfeszítőbben………

No, de miről is hablatyolok én itt össze vissza? Mi ez a rejtélybe borzolt semmi, ez a szóösszedobálás egy kupacba, ami alatt csak széna van? Nos, pont ezt akarnám valahogy megírni, ilyesmi érzés van bennem a Pál Adrienn című film kapcsán. Ez a film 2010-es magyar termék, a rendező, Kocsis Ágnes második filmje (sajnos az elsőt, Friss levegő címűt nem láttam). Egy nagyon túlsúlyos, elfekvő osztályos ápolónő, akinek élete minden percét a halál lengi be, no meg a fásult szomorúság. Emiatt monoton, kopogó cipőtalpakon a végtelen kihalt hideg folyosókon menvén fokozatosan elveszti életét, vagyis ebből a szellemi létezést: a férjét, munkahelyi kapcsolatait (amik meg nem szűnnek ugyan, csak kiégettek, értelmetlenek). Bezárkózott ebbe a hideg folyosóba, nincs lélek a falak közt, csak kopog monoton a klumpa. Minden steril és háborítatlan rend mindenfelé. Nos, ebbe az űrbe hasít bele egy név: Pál Adrienn. Ő – ugyanúgy, mint Godot Samuel Beckett drámájában -, nem kerül elő, csak keressük, várjuk. Ez a fel nem bukkanó alak talán Godot esetében is az emberi kapcsolatok értelmetlenségére mutathat rá. Vagy bármi másra. Olvastam, hogy Beckett nem magyarázta el, kit vagy mit ért Godot alatt, de az összes gondolati felvetést elutasította. Meg kellene talán Kocsis Ágnest kérdezni, mi az a Pál Adrienn? Nos, ezért lenne jó megfelelő párkapcsolatban élni, hogy egy ilyen helyzetben halljak más véleményt is. De visszakanyarodnék a filmhez. Szóval Piroskánk az ápoltak dokumentálása közben ráakad Pál Adrienn nevére. A lány, akire ő gondol, valamikor a legjobb barátnője volt. Felkerekedik, hogy rátaláljon, hogy valamit felleljen magában abból a régenvolt érzésből, ami talán akár boldogság is lehetett. Sorra jár egykori tanárokat, osztálytársakat, hátha valaki tudja, hol van Pál Adrienn. A többiek tükrében Pál Adrienn személyisége eltérő – legtöbben egyáltalán nem akarnak emlékezni rá, nem akarnak tudni róla. Végig nem derül ki, ennek mi az oka – ugyan a pártállami ellenállás (disszidálás például) sejtetve van, de azt gondolom, túl szimpla megoldás lenne egy ilyen filmhez. Természetesen, ahogyan az már lenni szokott a múlttal, mindenki másképp emlékezik rá. Mindenki másképpen látta anno az ő kettejük barátságát, volt, aki szerint folyton együtt lógtak Piroska és Adrienn, volt, aki nem is tudta, hogy ők barátnők voltak. Valamifajta szubjektív múlt feldolgozáson ment keresztül a főszereplő, a folyamat végén már nem is kereste meg Adriennt (pedig megkapta ausztráliai telefonszámát), nem vásárolt már süteményt sem a munkaidő kellemesebb eltöltésére. Mondjuk ez a pont nekem azt sugallta leginkább, hogy a fogyókúra nem külső akarat kérdése, hanem a fejben vagy a lélekben dől el, de mindenképpen az alanyon belül. Amikor sikerült kicsit kilépnie az állandó bánatból, el tudta engedni a sütiket (és gondolom, a kilói egy részét is). Előtte az sem volt elég, hogy a férje mellette állt, támogatta, számon kérte, noszogatta……… Uraim, ha az asszonyotok kicsit kövérebb, mint ahogyan az Nektek jól esne, két dolgot tehettek. Az egyik, hogy elfogadjátok, hiszen szeretitek, a másik, megváltoztatjátok körülötte a levegőt, a világot, hogy a lelkükben a béke és a megnyugvás, vagy a szeretet, de leginkább az egész-ség (nem véletlenül írtam kötőjellel) elindítsa bennük a fogyókúrát, a koplalás folyamatát, a lemondások sorát. Amíg viszont nekünk nőknek folyton csak a lemondással kell szembenéznünk (nem elegendő szeretet, nem elegendő kedvesség, figyelmesség, hasznos idő ráfordítás, amit a külvilágtól, párjainktól kapunk), a fogyás eleve kizárt valami. De megint visszakanyarodva a filmhez, amint a főhős ki tudott kicsit lépni a való világba a folyosójáról, az emberi kapcsolatok (itt a kapcsolat jelentése mindössze csak kommunikáció) terére a rendezett ürességből, a lelke kapott annyi jutalmat, hogy a teste (és gondolom, apránként az egész élettere) látható változásba kezdett. A film színei, hosszú, eseménytelennek tűnő, de a monotonságot sulykoló mozdulatsorai, a film bizonyos helyszínei hangsúlyosan emlékeztetnek Grigor Attila zseniális filmjére, a Nyomozóra. Igazából ez a mély bánat, ez a mély elzártság, a lélek kietlenségének remek képi ábrázolása az, ami ebben a filmben is lenyűgözött mérhetetlenül. Grigor Attila filmje izgalmasabb lett a krimi-történettel, az a csavar kellett ahhoz, hogy a film az egyik kedvencem legyen. Pál Adriennel ez nem következett be, pedig jó film. Nem ajánlom magányos depressziósoknak, hiszen ha megnézi, nincs visszaút. De ajánlom magányos depressziósoknak, mert láthatja,, hogy még a jelen helyzeténél is lehet rosszabb………..

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr654074417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása