A hétvégén volt az Idegenvezetők Világnapja. Ez alkalomból szerte a városban különböző városnéző, házakat bemutató programok voltak ingyen – busszal, hajóval, gyalog, kinek mi jut vagy kinek mihez van kedve. Néhány éve már van ez a program, de egyre jobban terjed az információ, egyre többen leszünk résztvevők – ez mostanra már gondot is okozott: egy-egy idegenvezetésen egy vezetőre több mint 100 ember jutott, volt, hogy hangosítás nélkül…… Igaz, a háromórás programok végére a tömeg valahogy mindig elfogyott, alig maroknyian fejeztük be. A Pál utcai fiúk nyomán járva megtudhattam például, hogy a török kimenetele után az országunk annyira elnéptelenedett, hogy Pesten 300, Budán 1000 család maradt mindössze. Ez hozta magával, hogy különböző kedvezményekkel idehívtak németeket, osztrákokat, hogy az országunk tovább tudjon lépni. Ezt követően kezdett el terjeszkedni például Pest és Buda (valamikor még a Deák téri evangélikus templom is külváros volt, a Kálvin térről nem is szólva, ahol még egy kis Duna ág volt ekkor). De a törököket követő időszakban idecsábított német családok telepítették Óbudára a szőlőket, és ennek nyomán kezdett el előbb a pincekultúra virágozni, majd később a kiskocsmák világa is e nyomokon alakult ki. De még maradjunk a kilencedik kerületben. Molnár Ferenc, a regény írója 1906-ban alkotta meg az alakokat ismerős környékbeli gyerekek figuráját véve alapul. Megtudtuk például, hogy a Geréb alakjául alapot adó bácsi nemrégen hunyt el, a Pál utca egyik házának volt nagyon sokáig házmestere. Molnár Ferenc Neumann Ferenc néven járt iskolába a mai Szentgyörgyi iskolába – a történetben ebbe az iskolába járnak Nemecsekék. A vörös ingesek a mai Vörösmarty gimnáziumba jártak. Mindkét iskolában az országban elsőként testedzés keretében footballra oktatták a nebulókat – innen (is) eredt a két iskola rivalizálása. A gitt egylet háttere az, hogy a történet idejében nem engedték politikai pártok alapítását, de minden egyéb szövetség, egylet létrejöhetett. És ezek létre is jöttek – például Óbudán asztaltársaságok jöttek létre különböző tartalmak mentén, melyeknek elnökei, titkárai is voltak, úgy, ahogyan azt egy jól működő szervezetnek kell. A gyerekek a gittegylettel a felnőtteket „majmolták”, bárt ők ezt nem majmolásnak vették, hanem nagyon komolyan „játszották”, hogy ők felnőttek már.
Az idegenvezető bácsi elvezetett a valamikori grundhoz is (Pál utca és Mária utca sarka, ma ház áll a helyén), megnéztük a viszonylag új Grund-játszóteret (ami Grund Hostel néven az emeleten vendégeket fogad), a háromórás séta a Fűvészkertben ért véget, miután üveggolyót is kaptunk………..
Szombaton az óbudai kiskocsmákat látogattuk sorra – sajnos csak kívülről. Megtudtuk, hogy az idetelepülő németek hozták magukkal a szőlőtermesztést, kialakítottak pincéket, majd az arraj árókat szolgálták ki borral – de ekkor még nem volt étel a borozókban, mindenki azt ette, amit hozott, a borért kellett csak fizetni. 1910-ben három betegség támadta meg a szőlőket, a gyökeret, a levelet és a fürtöt pusztította mind, egy tőke sem maradt, romba döntve evvel egzisztenciákat, családokat még a világválság előtt. Ekkor kezdtek el a borozókban élelmet is árulni, főzni, a bort pedig a mai Boráros térig hajón úsztatták, onnan kocsival jutott el az egyre szaporodó kiskocsmákig. Volt olyan utca, ahol 130 kiskocsma működött, egy családnak több „üzemegysége” is volt. Valami hasonló dolgot láthatunk ma Grinzingben, Bécs mellett…….
Vasárnap a Schiffer villába látogattunk el a Munkácsi utcába. A villa ma a NAV tulajdona, egyenlőre pénzügyőr múzeum működik benne. A valamikori tulajdonos Schiffer Niksa gazdag vállalkozó volt, villáját a késő-szecesszió jegyében építtette meg Vágó Józseffel az 1910-es években. A házban a csempe Zsolnay, ráadásul olyan mély zöld színű, melyet egyenesen Schiffer úr számára gyártottak először. A ház kívülről igen szolid, nem látszanak azok a csodálatos és két emelet magas ólomüveg ablakok, melyeket Kernstock Károly festett és az ideális világot testesíti meg. A képet már volt alkalmam Kernstock kiállításán megnézni a Szépművészeti múzeumban – fényképről. Így élőben igazán lenyűgöző, a színek, a formák, a nagyság……....... A házban minden apróságban dübörög a szecesszió: madaras, növényes motívumok hangoztatják ember és természet paradicsomi együttélését, intarziával berakott szobaajtók, a szellőző rács tekergő inda rézből………….. Szeretem ezt az épületet, a szecesszió igazán az én világom. Szinte odavizionáltam Alma Mahlert Klimt képéről – nagy kalapban és napsárga, virágos ruhában, extra karcsúan mosolyogni…………
