Szvetelszky Zsuzsanna: A pletyka.
Úgy tudom, szakdolgozatnak indult, sikeres tanulmány, kutatás lett belőle. A cím lazaságot, helyenként pongyolaságot, fölösleges időtöltést, asszonyi beszédet, hárpiaságot, cselszövést, intrikát jelezhet sokunk számára. Sok olyan dolog keveredhet a felsorolásba a pletyka sző hallatán (amit a WORD program diszkréten zölddel alá is húz), ami nem álhatatos, ami nem pozitív, ami nem mértékadó, nem fejlesztő. Próbáljátok ki, egy üres papírt elő! Most leírom: PLETYKA, és kérek, mondjuk 10-15 jelzőt, ismérvet erre. Megvárom, van idő, ne kapkodd el! Elég negatív kép rajzolódik ki, ugye? Nos Szvetelszky Zsuzsanna valami olyasmivel szeretett volna foglalkozni, amivel más nem foglalkozik igazán. Megtalálta a témát, vagy a téma őt. És nagyon komoly mű született ebből.
„ A pletyka kellékei: ujjatlan elölgombolós otthonka, ha van, műszálas, aprómintás. Vagy bármilyen egyéb öltözék, ami nem feszélyez, amiben elengedhetjük magunkat, és visszafojtott lélegzetünk nem pattintja szét a mídert.”
Van pletykatörténelem (A pletykaképződés okai), van definíció, megkeresi a pletyka helyét és funkcióját például a hálóban, leírja a pletyka folyamatát (A pletyka életciklusa: terjedés, gerjedés, erjedés), komolyan elemzi a pletykafészek személyiségét (nem lehet akárki jó pletykafészek). Megtanít, hogyan kell jól pletykálni, rámutat a férfi és női pletykák különbségeire, néhány fontosabb pletykatípust is kimerítően elemez (nekem személyes kedvenceim pl.: a gyógypletyka, a sznob-pletyka, az ágypletyka és a generációs pletyka, de ezen kívül a szerző még 31 pletykatípust különböztet meg és ír le). A könyvben végig személyes indíttatással áll a téma mögött, név nélkül, saját életteréből szedett pletykákkal színesíti, igazolja tanulmányait. Olyan tudományterületet választott, melynek kutatása szinte lehetetlen, hiszen ha mesterséges szituációt alakít ki a kísérletvezető, a pletyka nem valószínű, hogy életre kel, ahogyan az sem tesz jót egy pletykahelyzet kialakulásának, ha kamerákkal figyelik a kapcsolódásokat, párbeszédeket. Így hát a csoport tagjaként, adott esetben pletykafészekként kellett megfigyeléseket tennie, úgy pletykálni, úgy benne lenni a hálóban, az információáramlásban, hogy az adatok ne sérüljenek, a folyamatnak ne váljon kárára, mégis tudjon a kutatás számára fontos, érdekes adalékokkal szolgálni. A mű mégsem kizárólag esettanulmányok sora, igen komoly pszichológiai, szociológiai, etnográfiai - és még ki tud hasonló tudományterületeket felsorolni – munka. Rengeteg olvasás, egyéb kutatási eredmények alapos ismerete áll mögötte, lenyűgöz, mi mindenre gondolt, mire is kell egy ilyen kutatásnak kiterjednie, ha elég alapos és minőségi mű akar lenni. Minden szavából érezni, nagyon szereti ezt a témát, ahogyan a jó asztalosmester a fát kedveli: szakértő szeretettel: „A pletyka ambivalenciája ugyanis nemcsak a már említett tiltott gyümölcs-jellegéből fakad, hanem Janus-arcúságából is. Mindazok, akik hallgatják, mondják, tagadják: titkon félnek is tőle. A félelem alapja a pletyka démoni jellege, amit elég egyszer megtapasztalni a saját bőrünkön.” Nos, ne féljünk, pletykáljunk, mert hálóban lenni, kommunikálni igazán jó dolog.
Lazhar tanár úr
Kanadában játszódó történet. 11-12 éves diákok tanárnője az osztályteremben felakasztja magát. A modern világ beindul, pszichológus veszi kézbe az osztályt, szülők „csinálják a palávert”, az iskola keresi az új tanárt……. Ebbe a kissé felbolydult társaságba csöppen az Algériából menekült Bazhir Lazhar. Más kultúra, például nem érti, az asztalok miért vannak félkörben….. A terem puszta, szinte mint egy kórház – ellentétben a többi osztályok virágos, színes termeitől. Egy rendetlenkedő diákot kicsit tarkón is legyint, és eszébe sem jut saját sorsával terhelni diákjait, nem meséli el megölt felesége és gyerekei „sztoriját”, ellentétben folyton kihívást és kalandot kereső kolléganőjével, nem áldásként, hanem kényszernek érzi a váltást. Otthagyott, szeretett mindennapjai már az életét, a családja létét pedig szó szerint fenyegették. A „civilizált” világ mondvacsinált problémáival hitetlenül és megadóan szembesül. Nem találja értelmét az érintés nélküli, a szeretet nélküli nevelésnek – de menekültként nincs választása, integrálódnia kell. Miközben súlyos személyes terhét nem képes egy percre sem lerakni – de ki sem adja magából. A tanév vége felé az egyik szülő (aki sosem ért rá a gyereke problémájára) megköszönte a tanár szilárdságát……. Egy családját vesztett, hazát vesztett, talán életkedvet is vesztett, önmagát újra felépíteni kénytelen, a világban magát újradefiniálni kényszerült embernek megköszönte a szilárdságot! Egy olyan társadalomban, ahol nem lehet fegyelmezni, ahol nem lehet simogatni, ahol megérteni kell, integrálódni kell, ahol ha a gyerek problémás, egyedi foglalkozás helyett más iskolára testálják, ahol a pszichológus három alkalommal rendel (mondjuk három), és az osztály, lám már meg is gyógyult. Egy olyan közegben, ahol a problémákat MEGOLDJÁK. Többször éreztem a film közben, miért nem tesz már valamit, miért nem kreatív, ha látja más osztályok díszeit, miért nem alkot, miért nem lép, miért nem harcol….. A tanár várt, talán, mert az idő gyógyít – és ezt ki tudhatná nála jobban. A folyamatokat hagyta, de mindig ott volt a háttérben – szemlélődőnek. És ha kellett, támasztéknak. Hagyta a gyászt, a fájdalmat megélni, megérni és kibontakozni, nem az elnyomást, az elfojtást választotta, az iskola szellemével ellentétben nem hitette el a gyerekekkel, hogy ez már a múlt, lejárt lemez. A tanárnő öngyilkosságával, ehhez választott helyszínnel nem értett egyet (hogyan is érthetne egyet a halál önkéntes választásával a teljes családját politikai gyilkosság árán elvesztő ember), de felismerte, hogy diákjai szerették. Nem volt hajlandó elvenni a gyászukat, nem söpörte szőnyeg alá a gyerekek érzéseit – bár tevékenyen, kreatívan nem avatkozott be a folyamatokba. Az adminisztráció azonban közbeszólt, a történetnek igazából a többség számára nincs pozitív vége, talán egyáltalán nincs is a filmnek vége. Egy oltári nagy ölelés a jutalom a nézőnek. Hogy kitől, hogyan és miért, nos, ehhez már váltsatok belépőt valamelyik moziba.
