Az A38 ismét csalogatott. A Balcbirds zenekar ígért pszichedelikus Beatles estet. Kíváncsi voltam, mit tartogathat számomra ez a program. Valljuk be, ha azt halljuk, BEATLES, mindenkinek a Love me do, a Yellow submarine és az Obladi, oblada jut eszébe. Hiába tudjuk, hogy voltak más zenéik is, a Beatles hívó szóra nem azok a dalok jönnek elő – köszönhető ez a közízlést kiszolgáló médiának. És ugye csak a kamasznak van ideje naphosszat zenéket hallgatni, felnőttként már az olvasás és a zenehallgatás egyre kisebb teret kap az életben, komoly előkészületeket igényel, pl. a gyerek et le kell fektetni, el kell vinni nagyihoz, ki kell takarítani, és egyéb. Márpedig a zenehallgatás az nem háttértevékenység, ahhoz odafigyelés, elmélyültség kell. Ehhez pedig idő, minőségi idő. Szóval ezért nincs meg az én életemben a Beatles mint komoly zenekar. De most az űr betöltődött. Szerencsés nap volt a koncert napja. 5 fiatal srác állt a színpadon, két oldalt óriási kivetítőkön a hetvenes évek hippi ruháit díszítő mintái fraktál szerűen kavarogtak, ezzel is a pszichedelikus hatást erősítve. És elkezdődött a hol heavy metalos, hol beat-os, hol pszichedelikus hangzás áradása. Hallgattuk, és megértettem, miért mondták/mondják nagy, világhíres zenészek, hogy a Beatles volt a példaképük. Mert ha ma még lenne ez a zenekar, méltón állhatnának egy színpadon a Quen-nel, Pink Floyd-dal, Guns and Roses-sal, ACDC-vel, Pocupine Tree-vel. Mert ott a helyük. Azok a hatvanas-hetvenes évekbeli dalok ma is működnek, ma is tartalmasak, ma is vállalhatóak, ma is iránymutatóak. Január elsején az egyik német TV adón több órás filmet láttam a Queen együttesről. Volt a nyolcvanas években egy diszkó albumuk, amit Freddie Mercury szorgalmazott, és ami bukás lett. A film narrátora azt mondta, a sikertelenség oka, hogy megelőzték korukat, utánuk kb. fél évvel lépett színre pl. Sabrina ezzel a stílussal és vitte sikerre: addigra már megérett rá a közönség. Az jutott eszembe az A38 hajón koncert közben, hogy vajon a Beatles ezekbe a stílusokba miért nem bukott bele? Igen, bontogatták már szárnyaikat a hasonló zenekarok, volt Woodstock is, de azért nem ez volt annak a zenei korszaknak a fő sodrása. És a Beatles zenéje annyira kiforrott, annyira nem divatot lovagolt meg, hogy ma is élő, ma is vállalható. Hogyhogy nem buktak abba bele, hogy megelőzték korukat? Hogyan sikerült műfajt teremteniük, és ez miért nem sikerült a Quennek a diszkó lemezzel (mondjuk, én személy szerint jobban örülök neki, hogy nem futottak be azon a zenei téren Freddie-ék)? A koncertnek nagyon jót tett az 5 srác. Szilvi mondta ki a gondolataimat: ha valamilyen utánzó együttest hallgatunk, mindig ott van az olyan, mintha érzése. És ezt hiába kerestük egész koncert alatt, sehol semmi nyomát nem láttuk. Igen profi, minőségi előadás volt, és biztos vagyok benne, hogy ez mozdította meg a közönséget is. Meg a hajót persze…. Takáts Tamás – bár úgy tűnt, kissé ittas volt – de kiválóan énekelt, remekül hozta a rá szabott feladatot. Igaz, eszembe jutott, a fiát látom, egy korszakkal öregebben: ugyanaz a figura, aki pár adásban szerepelt a falas tehetségkutatóban. Szóval összességében nagyon jó koncert volt, értéket kaptunk, én meg feladatot, hogy a világnak ezt a Beatles-szeletét is felfedezzem jobban. Azt hiszem, kedvemre való a feladat!
Lüszi az égen és az A38 gyomrában
2015.01.25. 15:58 Sombokor
Szólj hozzá!
Címkék: zene pszichedelikus rock A38
A bejegyzés trackback címe:
https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr357107821
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.